Ajándék az Úrtól

Ajándék az Úrtól  

Írta: Kovács L. István

Előtted állok pőrén Uram,

Te tudod honnan, hová visz utam,

Megjelöltél szereteteddel,

Ahogy jelölted minden ember,

Tanítottál, nevelgettél, hogy bölcs legyek,

Még sem tudok csak keveset,

Teli van a zsákom, könnyedén viszem,

Sok férne, még bele úgy hiszem,

De, talán fordítva tettél a lóra,

Hogy mit eddig adtál útravalóra,

Azzal tudnám hasznossá tenni magam,

De már egyre rövidebb lesz utam,

Most kell majd terhem letenni,

Mikor már tudok felelősen dönteni,

Az más, hogy helyes, vagy helytelen,

A következményeit bátran viselem.

De nem számon kérni, panaszkodni jöttem,

Ajándékot adtál, szépet! Fogadd köszönetem,

Hálás vagyok érte.

Azt még te sem tudod mennyire,

Hozzád leszek méltó, a sátánt űzöm messzire,

És ha, az érettségin, jön az utolsó számtanóra,

Tudom, nem bukom el, bár nehéz a próba.

Köszönöm Uram, hogy meghallgattál.

2016-01-26

Tiszakécske.