Csodák
kertje
Írta: Kovács L. István
Füvész
kertnek legöregebb fája,
csendesen
várt lassú halálára,
derékba
törte egy szörnyű vihar,
mint
torzó, egy csonkja áll, még kitart,
kérge
lehullott s oly árva szegény.
De a
kertbe dolgozott egy legény,
a zsebében,
ott lapult a kése,
és
gondolta, nem mehet így mégse,
nem
lehet, hogy így hagyja e csonkot,
és
zsebkésével neki is fogott.
Gondolta
farag bele egy szobrot,
de
bicskája kicsinek bizonyult,
így azzal
csak húzott néhány kontúrt,
hozott egy
vésőt és kalapácsot,
faragott
hullatta a forgácsot.
A törés
helyére apró szobrot,
míg a
törzsébe egy emberarcot,
varázsolt
az ügyes kezeivel,
az alj
növényzet már körbenőtte,
a füvészkert
dísze lett belőle.
2016-01-28
Tiszakécske.
Kép: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése