Éjszakai
séta
Írta: Kovács L. István
Éjjel
ment ki sétálni a lány,
nem
hagyta aludni a magány.
Keserűséggel
tele szíve,
kit hőn
szeretett elvesztette.
Némán beszélte
el a fáknak,
milyen
nagy lelkében a bánat.
S lassan,
amint titkát mesélte,
megtisztult,
s könnyebb lett a lelke.
Az
avaron ahogy lépkedett,
egy kis
nyiladékhoz érkezett.
És ahol
ritkábbak a lombok,
az
ezüsthold rámosolygott.
Arcát, fényében
megfürdette,
nem
kell bánat szíve ez lüktette.
És úgy tekintett
föl a holdra,
mint ha
bánata nem is volna.
Mosolygott,
karjait kitárta,
bánat mint
ezernyi madárka,
úgy röppent
el az éjszakába.
2016-01-08
Tiszakécske.
Artist:
Hainricffy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése