Szakadék peremén
Írta: Kovács L. István
Csendesen
állok még egy percet,
búcsúzom,
véget ért egy élet,
a
mélyben tompán koppan a rög,
biccentek
egyet s elköszönök.
Lehajtott
fejjel hátralépek,
valami
suhog, odanézek,
lepel alatt
vihog valaki,
te
jössz, csattogják fogai.
Csontujját
emelve mutat rám,
jer, te
következel cimborám,
elárulom
hol az a perem,
minek
alján vár egy hűs verem.
Ráripakodom
felfortyanva,
nem
megyek még te Sátán fattya,
tudom
az élet nem végtelen,
most is
a peremén létezem.
2016-01-17
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése