Téli alkonyat

Téli alkonyat

Írta: Kovács L. István

Hó köntösében didereg a fenyő,

tél csendjében alszik az erdő,

az úton végig szekérnyom szalad,

már istálló mélyén prüszkölnek a lovak.

Az ablakon sápadt fényt szűr a jégvirág,

benn a tűzön vígan pattogó fahasáb,

a kis házban mesét mond a múló idő,

elidőzött  benne néhány emberöltő.

Pislákoló fényben a nagyi kötöget,

pipájából a papa bodor füstöt ereget,

-két bodorintás között-

kalendáriumot olvas hangosan tagolva,

hogy a szavakat, hallja is, értse is anyóka.

Mama feláll, hoz két bögre tejet tipegve,

vacsoráljunk papa, szól halkan az öregre.

Így telik az alkonyat, kinn a tél didereg,

de a benti alkonyon meleg a szeretet.

2016. október 15.

Tiszakécske.

Kép: Zsóka Hegedűs