Hol
lennék?
Írta: Kovács L. István
Nem
adom az álmaimat,
s nem
adok fel vágyakat,
nem
adom föl magamat.
Általuk
is lettem, aki lettem,
ők a
részeim, tőlük vagyok,
nem
baj, hogy van elérhetetlen.
De
akkor is megyek előre,
ha addig térden kell, csúszni,
amíg nem
kapok újult erőre.
A
remény kinyújtja kezem,
s nyit ki
újabb és újabb ajtót,
hátha
mögötte meglelem…
Mert hol
lennék, ha nem lennének?
Alkohol
mámorban támaszkodnék,
egy
pultnak, vagy az utca kövének…
2016.
október 18.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése