Csend a
csendemben
Írta Kovács L. István
Van
seb, mit nem gyógyít semmi,
ölelnek
barátok, körül vesz a szeretet,
de este
egyedül kell aludni, menni.
Van
könny mi letörölhetetlen,
éjjel kicsordul,
a párna kapja meg,
mert tengerré vált itt benn.
Mély,
sötét az űr, mi utánad maradt,
kérem
az urat vigyen hozzád,
de
választ nincs, csak néma falak.
Ülök, vagy
sétálok keresve szüntelen,
nem
lelem arcod, nem hallom hangod,
csend
vagy a csendemben.
2016.
október 25.
Tiszakécske
Kép: Gold Pen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése