Hazafelé

Hazafelé

Írta: Kovács L. István

Rozoga, öreg kocsi zörög, nyikorog,

hepehupás földúton hazafelé vánszorog.

Nem siet, öreges lassúsággal húzza egy ló,

nyugodtan bóbiskol a derékban apó.

Hosszú még az út nyugodtan bókol,

hogy eltéved, nem kell félni ettől a lótól.

Sokszor megjárta már, oda s vissza az utat,

ez nem téveszti el az otthoni kapukat.

Mama is nagyokat pislog a szekérvégében,

csokornyi mezei virágot ölel a kezében.

Pihen, hallgat bölcsen mind a kettő,

vállukat nyomja a megélt, sok esztendő.

Templomban jártak a faluban és most volt a vásár,

megtisztelték Istent, aztán  vásárba mentek,

ami hiányzik a háznál mindenből vettek.

Későre jár, eltelt velük az idő, bukóban a nap,

mire haza érnek, utoléri őket az alkonyat.

A ló egykedvűen ballag, búsan lógatja fejét,

inog és nyikorog mind a négy kerék.

2017. január 2.

Tiszakécske

Kép: Sípos Magdaléna