Téli álom

Téli álom

Írta: Kovács L. István

Hósapkát vettek magukra a házak,

ne fázzanak, ha hideg szelek járnak.

Kályhában duruzsol, izzik a parázs,

kormos kéménye fehér füstöt pipáz.

Az öreg fának égre nyúló ága,

ma hiába vár énekes madárra.

Gyökere is a nagy hó alatt vacog,

a patak sem kacag keményre fagyott.

Téli álom csendje borult a tájra,

az erdő is a kikeletet várja.

Rőt levelét már hullatná a földre,

a kopott lombját lecserélné zöldre.

De ím, a hó alatt mozdul az élet,

már látom a hóvirág fejecskéket.

Még a jég, mint gyémánték csillog rajta,

de téli álma, már a végét járja.

2017. január 17.

Tiszakécske

Kép: Mária Gátfalviné Dani