Utolsó este...

Utolsó este... 

Írta: Kovács L. István

… már, sem étel, sem ital nem fűtötte testét,

az egyre távolodó álmai tartották a lelkét,

még, nem hagyta el sem a hite, sem a remény.

Magára húzta a kopott, szakadt takarót,

valamit, talán egy imát motyogott,

asszonyról,  boldogságról álmodott.

Ételt, meleg konyhában rotyogót,

illatos, vízben fürdő testet, fűtött szobát,

de, csak a huzat simította csapzott haját.

Sóhaja sem szállt messzire, nem tudott,

bajszára fagyott, mint zúzmara az ágra,

azt hitte, megszokta a hideget mára…

2017. január 25.

Tiszakécske