Hegyi út

Hegyi út

Írta: Kovács L. István

Az út, mint egy sárga szalag,

hegyre fut és völgybe szalad,

tavat kerül egy nagy hurok,

talpam alatt kavics ropog.

Tavaszi idill, szép világ,

nyílik a kikerics és szarkaláb,

hárs és akác illatát ontja,

lomb susog, nevedet mondja.

De lehet, hogy csak képzelem,

megcsalt már oly sok érzelem,

várlak ott, csak várlak egyre,

vadvirágot csokorba szedve.

Elmúlt a virágos tavasz,

a nyár alig volt egy arasz,

a szép idő már oda lett,

nem jöttél, amíg lehetett.

Ősz lett, eső veri, ragad,

mint kelt tészta, úgy megdagad,

csúszkál, cuppog a láb benne,

már sosem érsz föl a hegyre.

2017. január 16.

Tiszakécske