Január
30
Írta: Kovács L. István
Lopakodik
a Tavasz, fázik nyaka, lába,
szükség
lenne jó meleg csizmára és sálra,
vagy
legalább üdvözlő, nyitni kékes dalra,
de a
madárhangok is be vannak még fagyva.
Azért
mi csak várjuk a szobában reszketve,
letargiás-szürkén
a fotelunkba süppedve,
bentről
nézzük, milyen szép a zúzmara csipke,
unjuk,
hogy az orrunkat a hideg megcsípte.
Csak a
postás járja vidáman az utcákat,
mert a
hideg menedékbe kergette a kutyákat.
Megemelem
a hó paplant, alá be is lesek,
fejlődésben
megálltak a hóvirág fejek.
Földeken
a varjúhad méltatlanul ágál,
élelmet
már nem talál, azt hajtja, hogy kár-kár.
Röpködnek
a mínuszok szárnyuk ki van tárva,
jaj de
jó, hogy ide benn duruzsol a kályha.
Szert
teszek még néhány mázsa fára,
míg repülnek,
mínuszok nem alhat a kályha.
2017.
január 30.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése