Műhelyben

Műhelyben

Írta: Kovács L. István

Koksz, és fém szikrák szállnak a kürtőbe’,

fehéren izzó végű acél kerül az üllőre,

szorgalmasan, tompán döng a kalapács,

csurran az eresz, homlokát törli a kovács.

Hűl az acél, messze hallik éles csattogása,

de a mester hideg acél nem ver hiába,

tűzbe teszi újra, katlan izzóközepébe,

hadd hevüljön újra folyósan fehérre.

Kiveszi a tűzből, munkálkodik rajta,

meghasítja, lyukasztja, ide-oda hajtja,

kalapácsát cseréli nagyról kisebbre,

finoman ügyel minden műveletre.

De, még nincs, készen formáznia kell,

most óvatosabban fog bánni a tűzzel,

hogy ne legyen oly heves a katlan,

mert a túlhevülés most alkalmatlan.

Utómunkához elég a vörös meleg,

igazítani, hogy a szemet kapja meg,

forgatja egy kicsit, szemmel méregeti,

készen van, a megrendelő viheti.

2017. január 16.

Tiszakécske