Hópehely

 Hópehely

Írta: Kovács L. István

Csend az úr, szél sem lebben,

szép, ritka, nagy pelyhekben,

mint milliom fehér pillangó,

kerengve száll,  hull a hó.

Nincs hideg, éppen csak annyi,

a pillanattal ne tudjon elolvadni,

hadd örüljön felnőtt és gyermek,

mint a varázslatot úgy élje meg.

Kezemre hull egy óriás pehely,

egy kristálycsipke, formája ezer.

majd egy másik, nagyobb kerül,

mint nyíló pitypang szirma terül.

Már betakar a szürkület, a kora este,

parázsként felizzik a lámpák teste,

esti fényben hóesés, micsoda hatás,

újra gyermekké tesz e lírai varázs.

S mint kiszakadt dunna pelyhe,

csendesen hull, hull csak egyre.

2017. január 21.

Tiszakécske

Kép: Web.