Elmélyülve
Írta: Kovács L István
Megfáradt
ember, sorsán mérlegel,
gyengülő
vállát nyomja az életteher.
Már szívesen
letenné, de nem lehet,
az
ember a földre tűrni teremtetett.
Születéskor
sorsa valahol meg van írva,
és nem
kap olyan terhet, amit ki ne bírna.
Lehet,
hogy görnyed alatta és vére serken,
de kibírja,
ha nem állva, akkor térden.
Isten
úgy teremtette, hogy erős a váza,
görcsölhet
az izom, remeghet a lába,
a
hitében konok, a lelkében erős,
és ha néha
roppan is, de kibír és legyőz.
Most
elmélyülve életén, összeszedi magát,
nincs
megállás, ég a gyertya menni kell tovább…
2017.
június 25.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése