Fiókba hullva

Fiókba hullva

Írta: Kovács L István

Hosszan elnyújtva nagyokat hallgatunk,

csak néha száll egy, egy csendes sóhajunk,

értjük egymás csendjét, mintha beszélne,

belelátunk így is egymás  szívébe.

Rám gondolsz, írsz, én rád gondolok, írok,

homályos szemmel, elmosódnak sorok,

és, ha a lapra rezgő gyöngyszem cseppen,

nem töröljük, hagyjuk száradni csendben.

Addig nem sercenhet sem toll, sem papír.

Múlik az idő a perc már órát ír,

napok csendes hetekké lesznek újra,

már száz levél van a fiókba hullva.

2017. június 26.

Tiszakécske