Kerítésen túl...

Kerítésen túl…

Írta: Kovács L István

Mindenütt kerítések, falak,

bezártan szenvedő, rothadó világ,

negédesen csöpögő hazug szavak,

titkon elmotyogott, esdeklő imák.

Nincs menekvés, rajtad a fürkésző szeme,

hiába álcáznád magad, homlokodra sült,

jog által, jogfosztásod bélyege,

a démon, már gyermeked, unokád mellére ült.

De a kerítésen túl, vár egy másvilág,

hol lelkedben süt a Nap, nyitott a tér,

és nyitják, nem bezárják az iskolát,

ott tudással mérik, az ember mennyit ér.

Ne menekülj, építsünk új hazát,

adjunk hitet, szabadítsuk föl a lelkeket,

hív, vár a fény, bontsuk le önmagunk falát,

emeljük föl fejünket, szavunkat, emberek.

Kart, karba öltve szorosan, mint a lánc,

menjünk a kerítésen túlra…

2017. június 13.

Tiszakécske

Kép: Web.