Árvalányhaj
között
Írta: Kovács L István
Fekszem
a fűben, kizártam a világot,
pihenő
van, ma nem harcolunk.
Béke
van a sátrak között, nevetés,
ugratás,
kártya partik.
Nekem
jobb egyedül.
A
végeláthatatlan rónán, több száz sátor,
a
virágok között egy katonai tábor.
Nem
illenek egymáshoz a képek,
pedig
már oly sok harc volt ott,
ahol,
csak szerelemnek kéne lenni.
A virág
nem illik össze lánctalpakkal,
az ágyútűzzel
és a puskacső vasával.
Csak a
szépség és szerelem édes szavával.
A
férfinak harcolni kell, védeni a hazát,
de
kitől, miért, nem tudtuk az okát.
Csak
tettük, amit kell, parancs szerint,
győztünk
ahogy kell, már megint.
A harc
végén halványlila csillag virágokra,
hullt
ezüst, arany csillag s némi krumplivirág.
Feküdtem,
s néztem az égen úszó felhőket,
köröttem
árvalányhaj lágy szellővel lengedezett,
finom selymével
simogatta félmeztelen testemet.
Már nem
emlékszem mi járt az eszemben,
ez volt
az utolsó „háborúm”, nekem is volt krumplivirág,
de, még
ma sem értem, miért és ki ellen harcol a világ.
2017.
június 1.
Tiszakécske
Kép: Web
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése