Itt a nyár

Itt a nyár

Írta: Kovács L István

Itt a nyár, a vasárnap,

jár a pihenés a családnak.

Míg a strandra megveszik a jegyet,

fagyit akar nyalni a gyerek.

A fagyis remek szobrász,

az adag nem gombóc, műalkotás.

Egy jéghideg rózsa szál,

illata nincs, zamata nyelvre vár.

Mint harmat, csöppen a sziromlevél,

nyald körül gyorsan, ügyes legyél.

Íz orgia tobzódik a szájban,

hűsítő élvezet a forró nyárban.

Szára friss, roppanó tölcsér,

ha jólesett, még egyre költsél.

Gépnél egy ember kiáltva topog,

kezében egy hosszú pálca forog.

Valami fehéret csavar rája,

nagyon kelendő a portékája.

Egyre nő habos, mint a vatta,

boldog kinek a kezébe adja.

Van fehér, zöld, piros és kék,

de, annyi nincs, hogy el ne vinnék.

Szereti felnőtt és gyerek,

ragadnak tőle szájak és a kezek.

Egy bódé felől sült illat száll,

előtte sok ember  lángosra vár,

Forró a lángos süti a kezet,

ilyen melegben tüzet enni, kész őrület.

Van rá fokhagyma, tejföl, sajt és só,

eszi mindenki, ahogy neki jó.

A forró üli a gyomrot, nincs büfi, csak büfé,

apa elment sorba áll a sörért.

Anya ásványvizet iszik, haza ő vezet,

mert apa túl sok sört élvezett.

Anya nem fürdik, árnyékban ül,

őrzi apát és vigyáz a hajára,

túl sokba kerül a fodrásza.

De fél szemmel a gyereket követi,

féltő tekintete soha el nem engedi.

Apa iszik és nézi a csajokat,

és csendesen fúj nagyokat.

Hasát puffadt feszíti a sör,

nem kellett volna az utolsó kör.

Vége a napnak, haza indulnak, mindenki örül.

2017. június 11.

Tiszakécske