Fecske
dal
Írta: Kovács L István
Kottavonalként
feszülnek a drótok,
nincsenek
szünet jelek, ütemek, sem akkordok,
violinkulcs,
keresztek és egyéb jelek,
csak
fecskék vannak, mint kottafejek.
Hátukon
sötétkéken csillan a frakkjuk,
ahogy e
szép zenét kibontakozni látjuk.
Mintha
egy láthatatlan kéz akkordot fogna,
vagy
zongorán futna végig a hangok sora.
Röppennek
ide, oda, le- leülnek egy percre,
míg új hangnem
át nem rendezi egy tercre,
hogy a
dal ne legyen mindig néma,
kórusszólamnak vokált csiripelnek néha.
Szünet,
az oszlopra egy gerle szállt, szólót játszik,
riad a
fecskeraj, mint villám elcikázik,
de néhány
röpke pillanat múlva,
más
felállás, más kotta egy új partitúra.
2017.
június 16.
Tiszakécske
Kép KIL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése