Van ez
így…
Írta: Kovács L István
Amint
szirmát hullatja a tépett virág,
ha gyökerétől
csak úgy, szakítják el,
hogy nem
kapja senki, összedőlt egy világ,
eldobva
fonnyad, vázát sem érdemel.
Úgy bolyong
a fájó lélek céltalan, értelmetlenül,
ahogy a
hervadó szirmokat szórja, viszi a szél,
nincs bársonyos
kebel, ahová dísznek kerül,
és hant
sincs, ahol esti fénynél fájdalomról mesél.
Ha az
ember virágot letépi, messzire veti sorsa,
nyílni
a világon a legszebb vázába kerül,
asztalán
kenyér is terem nem csak morzsa,
de
lelke lebeg, mint hervadó szirom gyökértelenül.
2017.
június 28.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése