Ezüst korong
az égen
Írta: Kovács L István
Szellő
libben, vele zizzen a nád,
öreg csónakot
víz fodra ringat,
közötte
bukdácsol a holdvilág.
A tóra ezüst palástot terít,
hogy az
csillogó tükörré legyen,
fákról a
fövenyre árnyat vetít.
Nádtorzs
között riadt madár rikolt,
rosszat
álmodott, a síró hangra,
az ezüst
csend csillogón válaszolt.
Hajnalodik,
hajamra harmat száll,
hasad
az éj, kékbe olvad az ezüst,
a tó
felett már kering egy madár.
Mint,
ki méláz a hajnal bíborán,
lassan
ereszkedik le a korong,
vízen
túl, messze a hegy oldalán.
2017.
június 14.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése