A Tél szele

A Tél szele

Írta: Kovács L István

Megjött, itt van a dérrel beterítette hajnal,

éjjel jött csöndes léptekkel, ő nem jár zajjal,

a kerítésfonatba apró, csillogó kristályokat szőtt,

és dísznek az ablakba egy csokor jégvirág nőtt.

Mintha minden a legnagyobb rendben volna,

sétál az utcán, a házak között fütyülve, dalolva,

benéz minden lyukon, átbújik minden résen,

borzongó reszketést hozott jéghideg  kezében.

Hajnali álmos léptek kopognak az utca kövön,

mindenki úgy érzi, hogy a szél ép szembe jön,

nem akadály a meleg sál, sapka, bélelt kabát,

minden hová szemtelenül befúrja magát.

Lerohan, zaklat, markol, szorít, mint egy kar,

apró tüskékkel vág  arcul, vadul a fülbe mar,

jeges ujjal az  ing alá nyúl a szívhez közel,

érintése fáj, de elkísér, a meleg szobáig ölel.

2017. november 9.

Tiszakécske