Húrok, érzelmek

Húrok, érzelmek

Írta: Kovács L István

Mint a szív reped, ha bánat érte,

mikor hozzá nem értő veszi a kezébe.

Megrepedt a hegedű, eltörött vonója,

nincs ki kézbe vegye, hangjának nincs fogója.

Karcsú derekát nem ölelik hangok,

elnémultak benne a legszebb dalok.

Egy mester kéne, mester, aki jól ért hozzá,

a repedést rajta szépen rendbe hozná.

Új vonóval érintené lágyan a húrokat,

szenvedéllyel csalna belőle újra hangokat.

Tán a vonó nem is fontos elég, ha pengeti,

újra felhangolva húrját lágyan zengeti.

Szól még az a hegedű, elzengi majd szépen,

mi lakik a húrok alatt kotta rejtekében.

Besimul a repedés, mintha fának lenne ere,

meggyógyul a szív is szépen beheged a sebe.

2017. november 19.

Tiszakécske

Kép: Web.