Csak nyár volt?

Csak nyár volt ?

Írta: Kovács L István

Kandalló gyomrában lobog a láng,

alant izzik, duruzsol a parázs,

mint ha ott élne megannyi darázs,

a kémény fehér, bodor füstöt pipál,

magasra száll az éjszakai égen,

és eltűnik a sötét messzeségben.

Egy karszék hintál előre-hátra,

néha nyikkan a szék, mint ha fájna,

öreg már ő is, mint akit ringat,

töpreng valamin s nézi a falat,

fáradt szeme az ablakra téved,

vajon örülhet e még egy télnek.

Szerette Ő egész életében,

örömét lelte a hó söprésben,

már csak csoszogni tud azt is lassan,

jobb már szobában a meleg katlan,

hintaszékben teát kap meleget,

körül fonja a féltő szeretet.

Lassan emeli megőszült fejét,

falon egy kép rá függeszti szemét,

gyönyörű kép kora nyarat idéz,

virágzó ág, rajta néhány levél,

érzelem gyöngy csillan meg szemében,

Isten tudja, mit láthat a képen.

2017. november 16.

Tiszakécske

Kép: Erika Dugas