Kétségek
között
Írta: Kovács L István
Ha már nem nyílik virág,
ha dőlni látszik a világ,
mikor keserű minden,
már nem fáj semmi itt benn,
úgy érzed maradni kár,
de élni mégis muszáj.
Nem tudod mi az,
ami, még húz, vonszol,
nehezen lépsz egy párat,
bár, bizonytalanul visz a lábad,
a távolban csillanó remény,
repedt szikből élet költemény.
Elhullt magból mégis nő virág,
még, csak inog, nem dől a világ,
már nem oly keserű az íz,
valamit mégis érez a szív,
felszáll a köd, tisztul a fej,
már tudod, hogy maradni kell.
2017. november 30.
Tiszakécske.
Kép: Hainrichffy Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése