Lobogó
gyolcsok
Írta: Kovács L István
Hullámzik, magasra száll csattan a vége,
nem régen mosták ilyen vakító fehérre,
házakhoz rögzítve, mint óriás hajókra,
feszített kötélen leng ezer apró vitorla.
Hangosan lobog a tiszta vászon,
engedi, hogy a szél vele játsszon,
belekap, cibálja, vinné messzire,
ha, kötél és csipesz nem fogná ennyire.
Gyönyörködve nézz erre a gyolcsra,
nincs ennek csöppnyi, makulányi foltja,
rendes gazdája büszke is rá nagyon,
a tisztaság a rend erkölcsi vagyon.
Szennyes, ha volt, nem így teregették,
az piaci áru ingyen pletykának vitték,
ingyen adták-vették, de magas volt az ára,
annak, kit tönkre tett a piac lepcses
szája.
De attól a vászon lobog, tisztán fehéren,
mint habos felhő a kék nyári égen,
a teraszon futómuskátlik virulnak,
mint vörös zuhatag szépen aláhullnak.
2017. november 25.
Tiszakécske.
Kép: Técsi Ágnes (levegő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése