Apám nélkül

Apám nélkül

Írta: Kovács L István

Egy szál gyertya ringatja lángját az asztalon,

hozzá beszélek, mert távol vagy nagyon,

távol, vagy mégis itt hisz oly közel a szív,

és az elme egyre többször emlékezni hív.

Emlékezés, de csak magamban beszélek,

és tudod, mi értelme van az egésznek,

tisztulok, lelkemben megkönnyebbülök,

de, szomorú vagyok, hogy nélküled  ülök,

az asztalnál. Egyedül idézem föl a régi kort,

gondoltam emlékedre iszom egy kis bort,

de nem, mégsem, tudod a gyógyszerek…,

eh’ neked mondom,  Te is szedtél eleget.

Van itt egy fénykép nagyon régi egy közös,

bárhová vet, a sors emlékünk ne legyen ködös,

mondtad, mert éppen ipari iskolába indultam,

s nem tudtuk, majd mit hoz a sors ott a távolban…

Ne haragudj, a gondolatoktól elnehezült fejem,

tán a gyertyafüst teszi, de könnyes lett szemem,

az idő is múlik, lassan körbe ér az óra, éjfélre jár,

utolsókat pislantja a gyertya, csonkig égett már.

2017. november 6.

Tiszakécske