Est-hajnali dal

Est-hajnali dal

Írta: Kovács L István

Violinkulcs, kotta, kettős kereszt,

szünetjelben is zene, el nem ereszt.

Dúdolom csendben, csak én halljam,

mennyi érzelem, szenvedély e dalban.

Dúdolom: „Ez az év is úgy tűnik el,

Kérdezem, de mégse felel”

Kinn hó hull, csend száll a tájra,

benn duruzsol valamit a kályha.

A szememben hópehely olvad,

violin, kereszt, kotta egy vonallá sorvad.

A fátyol alól lopott kép tűnik föl előttem,

hol kitárt karral állsz s én oda repültem.

Akkor nyár volt, most szépen hull a hó,

hideg van, mögötted befagyott a tó.

Táncolunk, két kamasz, mezítláb a havon,

öleljük, szeretjük egymást nagyon.

Lassan virrad, fotelban ébredek,

a hajnal elteteti velem a képeket.

De, a dal itt marad nekem, velem,

dúdolom folyvást, szüntelen:

„Ez az év is úgy tűnik el,”

2018. december 24.

Tiszakécske

Idézet: Dés László Vigyázz rám

című dalából