Alkonyi
játék
Írta: Kovács L István
Mikor
szürkül már az égbolt,
kigyúlnak
fenn a csillagok,
vékony
fátyolfelhőn a Hold
fénye,
sejtelmesen átragyog.
Némán,
csak a színekkel játszva,
most
mind hozzám beszél,
itt
kék, ott vörös, máshol sárga,
őket
nem sodorta el az őszi szél.
Fejed
már pihen a vánkoson,
az
égen felhők hada látszik,
árnyékuk
az ágak között átoson,
pantomimmal
szörnyet játszik.
Fölnézek
a fákra, följebb az égre,
itt
maradt levél reszket az ágon,
a
fátyolból puhán hó szitál végre,
s
megtapad a kérges törzsű fákon.
2018.
december 9.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése