Meleg nap

Meleg nap

Írta: Kovács L István

Botjára támasztja kezét,

nyáján pihenteti szemét,

pulija lábánál liheg,

gyötri őket a nagy meleg.

Lassan ballag delelni a nyáj,

kút tövében hűvösre talál,

hosszú árnyat vet a gémeskút,

régen volt reggel, poros az út.

Tűz a Nap, már szomjas az állat,

kúttól friss víz illata árad,

hosszú vályú nyúlik mellette,

víz nincs benne, sem a vederbe.

Bojtár nem késik, tudja dolgát,

megragadja jól az ostorfát,

nagyot bólint a kútnak gémje,

hűsítő vízért nyúl a mélybe.

És a gém egyre bólogatott,

a jószág szomja csillapodott,

egy kicsit el is csendesedett,

a kút árnyékba heveredett.

A Nap heve már alább hagyott,

indult a nyáj, és elballagott,

éji szálláson karám várta,

a bojtár feküdt kazal ágyba.

2018. december 16.

Tiszakécske