Asztalon

Asztalon

Írta: Kovács L István

Öreg asztal áll a szoba sarkában,

nincs semmi haszna már,

de, hogy ne legyen oly sivár,

rajta kancsóban egy ágnyi ősz.

Néhány száraz, rozsda ette rőt levél,

rajta bogyók pirosodnak, kéklenek,

illata, (mikor az erdő vetkezik), fanyar,

és a lehullott levél már csak avar.

Mellette üres kancsó, talán teás,

színe kicsit fakó, kopottas ó-arany,

örökség, értéke nincs, rézből van,

talán a kora kéri a tiszteletet.

Megfér a két egészen más világ,

a csendes elmúlás jele az őszi ág,

az időtlenséget bíró fém,

szoba sarkában a csend asztalán.

2018. december 21.

Tiszakécske

Kép: Kivés Ilona