Oromról nézve

 

Oromról nézve

Írta: Kovács L István

 

Kanyarogva fut egy fekete szalag,

a hósapkát húzott hegyek alatt,

fut a hegyet ölelni körbe,

vele tartanak színes, lombhullató fák,

s a fenyők örökzöldje.

 

Egy keskeny ága felér a csúcsra,

nehéz az út, de megmászom,

néha vissza-vissza csúszva,

mégis a látvány csodás, megéri,

az oromról a völgybe lenézni.

 

Föntről, mintha zöld bársony terítő lenne,

közepén e havas csúcs csipkedísz benne,

itt-ott díszeleg egy tarka lombkorona,

mint apró színes gömbök,

csak úgy könnyedén odadobva.

 

A házak vörös kupakú csibuk pipák,

már eregetik a fehér füstkarikát,

csend van, pedig alul folyik az élet,

emberek, autók sietnek, kutyák csaholnak,

itt úgy hiszem, némafilmet nézek.

 

Néhány fotó, kattog a gépem,

bár, tartani nehéz a fagyos kézben,

de kell a kép a nézhető emlék,

hogy eszembe jusson minden,

hogy előhívja, ha már szenilis lennék.

 

2019. 10. 13.

Tiszakécske