Békességre várva

 

Békességre várva

Írta: Kovács L István

 

Az ég fekete lepelbe bújt,

az utcán sárga fényű lámpa gyúlt.

Gyertyák füstölgő lángja imbolyog odabenn,

az ablak színes szentképeit mozgatja az üvegen,

mintha azok megelevenedtek volna az ablakon.

S míg az orgona halkan búg fenn a magas karzaton,

lenn a zsámolyon csend, és néma áhítat térdel,

s magadban legbelül valami furcsát érzel.

 

Az emberek szépen, lassan gyülekeznek,

ajtón belépve magukra keresztet vetnek.

Némely kézben koszorú, rajta négy gyertya,

hogy Szent mise után azt megáldja az atya.

szószékhez járul, ahogy kívánja a rend,

a híveknek elmondja az Advent mit jelent.

Mit jelent a várakozás, a remény, a megtisztulás,

miért fontos a bűnbánat, az örömünnep előtt.

 

Majd, mélyen felbúg az orgona hangja,

Istent dicsérő éneket zeng a hívek ajka.

Végül Szent áldozáshoz állnak sorba,

„Jézus teste” jelkép nyelvükön az ostya.

A koszorúkat is megáldotta az atya,

s a hívek békével indulnak haza.

Odakinn sárga fényű lámpák égnek,

az ablakból imbolyogva intenek a színes képek.

 

2020. 12. 04.

Tiszakécske.