Fények és árnyak

 

Fények és árnyak

Írta: Kovács L István

 

Csak sírj, ha fáj, mint egy gyermek,

sok keserű dolgot mosnak ki a könnyek,

csak sírj, tudom, a lélek sebe nagyon fáj,

nincs rá kötés, tapasz sem egyéb bűbáj.

 

Tudom a titkot, csak engedj közelebb,

tartom a vállam, fogom a kezed,

csak sírj, mint az ég, tisztuljon a lelked,

tudod fentről is esőtől tűnik el a felleg.

 

Míg zokogsz, csendben ölelem, vállad,

érteni vélem a ki nem mondott vádat,

a felvetett miértekre, választ keresel,

arra nincs út, csalódás vár, ne indulj el.

 

Majd újra lesz mosoly, ha megnyugodtál,

mint, mikor felhők közül a Nap kikandikál,

a fény és az árnyék, harmóniába kerül,

Te is egyensúlyban leszel, majd ott, belül.

 

2020. 12. 18.

Tiszakécske.