Csodára várva
Írta:
Kovács L István
Színek, fények, árnyak,
az emberek csodára várnak.
Csillogó kirakatok
vakítják a szemet,
nem értik a csodát ott
megtalálni nem lehet.
Mégis, mikor felvillannak
a lámpák,
megtörik bennük minden
ellenállás.
Legalább a séta, a
látvány élménye,
ad némi nyugalmat erre az
estére.
Az érzések fájnak, új
álmokat szőnek,
holnap, ha felvillan a
fényözön,
aki teheti, új álmokért visszajön.
Pedig a csodák nem
csillogva jönnek,
bennünk vannak, nem itt
kéne várni,
valahol mélyen magunkban
kell megtalálni.
2020. 12. 14.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése