Tükrön át

 

Tükrön át

Írta: Kovács L István

 

Lassan elmúlik minden, a szép, a csúnya,

végül értetlenül visszabámulunk a múltba,

hogy miért, és miért úgy történtek a dolgok,

hol rontottuk el, miért nem lettünk boldog.

 

Megkopott, homályos a tükör, amibe nézünk,

kérdés rakódik, kérdés hátára, a választól félünk,

de, megállni kár, lassan körbejárva ketyeg az óra,

az ifjú nem jön, hiába hívod vissza egyetlen szóra.

 

Apró léptekkel halad az élet, reggel egy új ránc,

nem dúdoljuk kedvenc dalunk, és elmarad a tánc,

ropogó ízületeiket kenjük, míg a kávé kotyog,

csillog a szemünk, mert a könnyünk potyog.

 

Majd bejáródik minden, az új napon is túl leszünk,

sétálunk kicsit az utcán, valami mást, újat keresünk,

végül átlépünk aggodalmainkon és hálánk komoly,

ezt a napot is megéltük őszinte szívből jön a mosoly.

 

2021. 01. 24.

Tiszakécske.