Hová tartozom

 

Hová tartozom

Írta: Kovács L István

 

Itthon vagyok és mégsem,

honvágy gyötör, keresem énem,

szétnézek, fölszakadnak a sebek,

újra véreznek a régi hegek.

 

Kifröccsen alóluk a genny,

és ömlik, ömlik a sok szenny,

testvérek mennek ölre,

békés kezek szorulnak ökölbe.

 

Kikkel egykor együtt raktuk házaink falát,

most azt mondja sosem volt barát,

nem baráti szívességből asszisztált,

csak azt tette, amit érdeke diktált.

 

Hová tartozom?

 

Nem tart a homok,

gyökér nélkül  az ember csak topog,

keresi magát, keresi a helyét,

néha megbotlik, beveri a fejét.

 

Születtem a Bükk egy karéjában,

ott ért talajt először a lábam,

hol hegyek, fenyvesek és tölgyek,

friss illata lengi be a völgyet.

 

Hol, sok erdei gyümölcs terem,

rég volt, már ott sem lelném helyem.

Kitépett gyökerek sosem gyógyuló sebe,

a honvágy, ébredő vulkán felszakadó hege.

 

Hazai földön is idegen lettem,

pedig hon vér kering bennem.

Őseim is ott születtek, azon a földön,

én tört lélekkel, közöttük vergődöm.

 

Hová tartozom?

 

2021. 01. 23.

Tiszakécske.