Festői pillanat

 

Festői pillanat

Írta Kovács L István

 

Kószálok a parton, a tájat bámulom,

óvatosan lépek, ne fájjon a lábnyomom,

meg – megállok, elnézek hosszan,

mit vigyek haza a tarsolyomban.

 

Néhány rőt levél a fákon,

az ősz hagyta itt emlékül,

a vízen vékony, hártya jég,

a levél súlyát sem bírná még.

 

Hó mutatóban van egy kevés,

nyugodtan teljen a téli szendergés,

elég is most e vékony lepel,

nem jött a Tél nagy hideggel.

 

Hallom a fák álmos szuszogását,

látom leheletük párapamacsát,

bár nem fúj, szél a nád mégis remeg,

mozgatja a sarj, a mélyben már buzog a kikelet.

 

2021. 01. 11.

Tiszakécske