Utolsó whisky

 

Utolsó whisky

Írta: Kovács L István

 

Jó estét főúr! Hozz egy whiskyt, egy duplát nekem,

tedd ide a zongorára, ahogy régen, majd elveszem,

csak játszom egy futamot abból a régi dalból, hogy

„Állok a neonlámpa alatt egy egész élet emlékeivel…”

 

Majd egy osztásig felteszem az életem a pókerasztalon,

hátha csalás nélkül nyerek még egy szivarnyi időt,

vagy megjátszom a legnagyobb fekete számot a ruletten,

megint nyertem, ezt nem lehet ki bírni józanon.

 

Még egy whiskyt kérek csapos, ismét dupla legyen,

most odaülök és dobra verem hitvány életem…

-Szépen kérlek, ne bomolj, téged már rég elfeledtek,

más világ van, mást akarnak már az emberek.

 

A bárban halk, rekedt hangon szaxofon fecseg,

az én  nótám nem is kell már soha senkinek.

Szivar füstje leng, köröttem én csak bámulok,

sápadt lámpák fénye alatt egy követ rugdosok.

 

A főúr néz utánam, tekintete hosszan elkísér,

ő belül érzi, én már tudom, hogy nem lát többet,

visszanézek, intek neki, értem ne ejts könnyet,

tölt egy kortyot, rám emeli, az élet ennyit ér.

 

2020. 12. 06.

Tiszakécske.