Hullámok csobbanása

Hullámok csobbanása

Írta: Kovács L. István

Apró fodrok csillognak a víz tetején,

kisimulva eltűnnek a part fövenyén,

hullámok ringatóznak kék messzeségben,

csacsognak, fecsegnek szikla ölelésben,

egyre többen jönnek fehér tarajokkal,

kőfalra támadnak zöldült haragjukkal,

csattannak a fal hátán s cseppekké törve,

visszahullnak  az anyjuk zöld köntösébe,

morajlik már sötétkékre vált haragja,

háborogva tör rá a szikla oromra,

ellen áll az orom, s a víz lehull csobogva,

dühöngve zúg, csapkod s emelkedik egyre,

nagy robajjal támad a kőszikla hegyre,

megmutatta neki rettentő erejét,

csattant a sziklán és letörte tetejét,

maga is összetört, loccsant ezer darabra,

csendesen folyt vissza  csökkent a haragja,

megbékélt magával, kiadta a mérgét,

a felszínen  újra fodrok jelzik a békét.

2016. április 30.

Tiszakécske