Várj
reám
Írta: Kovács L. István
Várj,
míg lemegy majd a Nap,
s
árnyat vetnek a házfalak,
sötét
csend borul a világra,
ezüstté
lesz csillagok magánya.
Várj ha
a hegy mögé bújt a Nap,
árnyékában
jövök fák alatt,
porköpenyt
szél béleli hátamon,
nincs talpa
csizma, dísz a lábamon.
Lyukas tarisznyámban
morzsa sincs régen
friss madárfütty
a reggeli étkem,
iszom reá
hűs harmat cseppeket,
ebéd
helyett számolom a lépteket.
Este a
harangszóval érkezem,
boldog ölelést
hoz két kezem,
forró
csókodra szomjazik a szám,
hozzád
visz az út, csak várj reám.
2016.
április 30.
Tiszakécske
Kép: Földesi Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése