Álló
idő
Írta: Kovács L. István
Csak
egy pillanat mit, szemem elkapott,
azonnal
éreztem a varázslatot,
őszi
tájban, hulló, rozsdás levelek,
csend, néma
kérdésre adott felelet.
Mint ha
állna az idő, s nem lenne tér,
csak a
pillanat, mi semmit nem ígér,
de ottmarad
a retinába égve,
örök
mementó a szívembe vésve.
Ha
lépnem kell, tovább folytatni az utat,
bár, a
természet, ezer csodát mutat,
ma,
valahogy mégsem látok semmi mást,
állni látszó
időtől apró varázslást.
2016.
április 5.
Tiszakécske.
Kép:
Josimovic László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése