Első és utolsó

Első és utolsó

Írta: Kovács L. István

Könnyes szemmel ülök a papír fölött,

vívódva kavargó gondolatok között,

megírnám első és utolsó levelem,

nem találok rá szót, mit érez a szívem.

Buta a nyelv, nincs olyan betű és szó,

mi  a szív érzelmeiből kirakható,

a levél szóvirág, és üres fecsegés,

ha nincs benne a szívből jövő lüktetés.

Megírnám első és utolsó levelem,

de nem lesz első vagy utolsó sohasem,

mindig csak szeretném, de már nem tudom,

mert jön új, és még újabb  gondolatom.

Most nem írtam semmit, mégsem üres a lap,

tartsd a fény felé, hadd süsse át a nap,

könnyekből  hagytam  neked benne vízjelet,

most ez az első és utolsó üzenet…

2016. április 22.

Tiszakécske.