Néma kiáltás

Néma kiáltás

Írta: Kovács L. István

(Kobra barátomnak)

Néma kiáltás most a csendem,

barátokat akarok, kik itt vannak,

velem s bennem,

embereket, kik megértenek engem.

Folyt a csend,

megnémulok, ha nincs kihez szólni,

mint a pásztor,

ki, csak a kutyát hallja csaholni.

Mint kottapapír

rajta dallam, mit nem játszottak soha,

némán porosodik,

pedig alatta, ott van a zongora.

Embereket akarok,

jó ízű beszélgetések közötti nevetést,

pajzán tréfáktól,

humortól, semmi idegenkedést.

És szeretni akarok,

felétek nyúlni, megfogni a kezeket,

nem némán kiáltani,

miközben utálom hallgatni, saját csöndemet.

2016. április 11.

Tiszakécske