Irigylem

Irigylem

Írta: Kovács L. István

Irigylem az ágyat mely magában tart,

a paplant mi éjjel puhán átölel,

párnát, mikor álmodat féltve őrzi,

vagy ha kell, a könnyeidet rejti  el.

Irigylem a holdat, ha benéz éjjel,

s megsimogat csillogó ezüstjével,

a gyöngéden ébresztő hajnali fényt,

mert  merészen, pimaszul bújik hozzád.

Irigylem a dalt, mi füledbe csendül,

s mint a szerelmesed ringatja lelked,

a szellőt, mi  finoman hajadba túr,

és az esőcseppet, ha arcodra hull.

Irigylek mindent, ami nem én vagyok.

2016. április 16.

Tiszakécske