Égjen a láng

Égjen a láng

Írta: Kovács L. István

Küzdjél ember magadért a fiadért erősen,

míg föl nem fal, a hatalmi gőg egészen.

Ne egyedül!  Nyújtsatok egymásnak kezet,

és legyen hite, lángja is annak, aki vezet.

Mert láng nélkül a tűz, mint szénégető boksa,

izzik a belseje,  a füstje fölszáll magosra,

ha jön egy lenge szél, messzire szétfújja,

elhamvad, nem marad csak üszke és hamuja.

Nézd a tenger fehéren fodrozódó habjait,

mily szelíden mossa homokos partjait,

de ha föltámad és megindul a víznek árja,

nincs erő, sem hatalom, ami útját állja.

Hát támadjon föl a tenger, a nép tengere,

arrogáns gőgöt a hatalomból taszítani le,

egy percig se legyen nyugodt az álmuk,

szigorú számonkéréstől remegjen a lábuk.

És ne engedjétek el egymás kezét,

nehogy az új hatalom is elveszítse az eszét,

sose feledhessék el ki az úr és ki a szolga,

mert könnyen kerülhetnek ők is a pokolba.

2016. április 20.

Tiszakécske