A vers ugyanaz marad

A vers ugyanaz marad

Írta: Kovács L. István

Lehetek egy szál nyílóvirág,

vagy egy új ismeretlen világ,

a szíved közepén.

Lehetek egy eltévedt fénysugár,

mely a függöny résén bekandikál,

lelked mélyéig ér.

Lehetek ragyogó mosoly arcodon,

mit nem torzít fintorrá  fájdalom,

és örömtől fakad.

És lehetek írott szó, egy vers talán,

fölfestve gyöngybetűkkel emléked falán,

örökre,törölhetetlenül.

A vers ugyanaz marad.

De ha bármi okkal megváltozik a világ,

nem vagyok más, mint hervadó virág,

lenn a porban.

Vagy ragyogásom felhő takarja el,

és arcodon könnycsepp csillan,

mi nem szárad fel.

Ha mosolyod ráncokká nemesedtek,

és valami kell,

lépj be emlékeidbe, olvasd majd el,

a gyöngybetűket a falon.

lehet, hogy változtunk, de meglátod,

ott belül lelked mélyén az érzés,

az aggódó féltés,

és a vers ugyanaz marad.

2016. április 20.

Tiszakécske