Vihar előtt

Vihar előtt

Írta: Kovács L István

Az égen sötét felhők hömpölyögnek fodrozódva,

mintha  Poszeidón a tengerek Istene tajtékozna,

s vetné dühét az égen úszó színes fellegekre,

amiért, mint tükörbe, mosolyognak a vizekre.

A lemenősugarak még vörösre festenek,

néhány kósza, rongyos szélű sárga felleget,

lassan fölkúszik  az égre a fekete szörnyeteg,

ettől a vihartól nem véd semmilyen köpönyeg.

A vadludak érzik, már veszélyes kinn a nyílt vízen,

hangoskodva menedékük felé húznak az égen,

náddal, sással vegyes csalitosban van a fészkük,

rejtett otthonuk, a veszélyben menedékük.

Egy nagyot dörren, kezdődik az égiháború,

szél tépi a fákat, a tájon szürke mélabú,

már csak páran dacolnak a viharral, a széllel,

akik nem találkoztak még ekkora veszéllyel.

2016. április 9.

Tiszakécske

Kép: Sike Márta Magdolna (Vihar előtt)