Álmok hajóján
Írta: Kovács L. István
Csendben leszáll a harmatos est,
és minden madár, fészket keres,
ma, már nem szól a tücsök nóta,
tokjában pihen a vonója.
És ránk is vár a megvetett ágy,
még az égre föltekint a vágy,
a mélyből még egy sóhaj szakad,
és én hallom suttogó szavad.
A túl nagy távolság, mit sem ér,
a lelkünk még így is összeér,
az ágyad szélén ülök csendben,
a kezed gyöngéden kezemben.
És amíg lehunyt pillád pihen,
álmok hajóján küldöm szívem,
nem alszom, de álmodom veled,
Kedves, jó éjszakát neked!
2016. április 28.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése